Pages Menu
RssFacebook
Categories Menu

Posted by on aug 28, 2013 in Best practice, Video

Designer vásárlók – A konfekció jövője?

A divattervező munkája a kívülálló számára egyszerű és örömteli tevékenység: szép ruhákról ábrándozni, és azokat lerajzolni, hogy azután a megvalósítással kapcsolatos minden más feladatot átadhassunk a gyártási folyamat többi felelősének. A divattervező munkájában azonban – amint azt Tus-Dzsurbán Ágnestől, a Fashion Business Workshop előadójától megtudhattuk – ez a rész nagyjából évente két hét (2/52). A többi a hozzá kapcsolódó hihetetlenül komplex tevékenységekkel telikA kutatástól és a szakmai vásárokon való kötelező részvételtől kezdve, a hajszálpontos adminisztráción át, nemcsak a kampány vagy a bemutató kialakításában való részvételig, hanem egészen a gyártásig. A divattervező tehát nem lehet álmodozó művész alkat: hihetetlenül precíznek és rendszeresnek kell lennie, mert egyetlen elrontott számjegy a felhasznált textil kódjában elronthatja az egész sorozatot abból modellből.

Ez utóbbi az, amiről ma bővebben írnék: az alkotás (és az üzlet) támogatásában mindaz, amit egy gép meg tud csinálni. Mert az informatika gyökerestől átalakítja a divat világát is.
Arról most nem beszélnék, hogyan hat a divat az informatikára, hiszen tudjuk, hogy a számítógépek kialakulásának egyik fő forrása épp a jacquard minták szövésénél használt lyukkártya volt. Vegyük most inkább szemügyre a másik irányú hatást: hogyan segíthetik a szoftverek a ruhák tervezését és gyártását (sőt, teljes üzleti ciklust az ötlettől az eladásig)!

A Fashion CAD (Computer Aided Design) típusú szoftverek kifejezetten a tervezést segítik – s ahogy az Archi CAD alkalmazása az építészetben ma már elengedhetetlen, úgy válik hamarosan alapkészséggé a Fashion CAD-ek alkalmazása a divatban is. Az haute couture tervezők számára ennek jelen pillanatban még nincs túl nagy jelentősége. (Bár az informatikában rejlő lehetőségeket kár kihagyni. Az haute couture logikája remekül megfér a high tech logikával, ahogy ezt az egyéni igények szerint, mindössze néhány példányban készülő luxusautók példája is mutatja.)

A fejlődés jelenlegi fázisában az igazán izgalmas a Fashion CAD összekapcsolása a gyártással az azonos formátummal dolgozó Fashon CAM (Computer Aided Manufacturing) révén. Amikor a tervező elkészti a számítógépen a divatrajzot, a program nemcsak a szabásmintát készíti el hozzá az előre megadott méret(ek)re, hanem a tervező egyszerűen behívhatja a textileket, és még a mintának a kész ruhán való elhelyezkedését is meghatározhatja a szoftver segítségével. (Persze az anyagot már jól kell ismernie, a tapintását, az esését, a tartását, a viselkedését különböző hatásokra – ezeket ugyanis a szoftver nem mutatja. Ehhez személyes tapasztalat kell.) Ezután a szoftver pár másodperc alatt “megvarrja” és a virtuális próbababára illeszti a ruhát. Így a tervező azonnal látja munkája eredményét. Sőt, ma már a próbababák meg is tudnak mozdulni, és bár a szimuláció még messze nem tökéletes, de már meg tudják mutatni, hogyan követi a test mozgását az anyag mozgása, és különbséget tudnak tenni, hogyan feszül és hullámzik pl. a rugalmas hurkolt gyapjú és a finom esésű muszlin mozgás közben.
Ez eddig egy jó játék: tizenhárom éves korom óta szívesen játszanék ilyesmivel. Sőt egyre jobb lesz – hiszen láttuk, hogy a mozgás szimulációja mennyit fejlődött az elmúlt évek-évtizedek alatt. Ez a “játék” is egyre szórakoztatóbb, egyre látványosabb lesz. Ez pedig már nem a designernek, hanem a vevőnek lesz érdekes. (És ezen keresztül persze az értékesítőnek. Az eladásokon keresztül pedig a tulajdonosnak és az egész vállalatnak.)

Az igazán érdekes dolog azonban csak most jön.
A Fashion CAD által előállított formátum ugyanis nemcsak virtuális divatbemutatók tartására akalmas (amivel pl. forradalmasíthatja a marketinget): a Fashion CAM ugyanezt a fájlformátumot rögtön gyártósorra tudja vinni. A szoftverek tagolása ennél részletesebb (külön a szabásminta készítésére, külön a próbababára illesztésre, külön szoftver optimalizálja a szabásminta egyes részeinek elhelyezését az anyagon, stb.). Ám a lényeg, hogy ennek révén zökkenőmentesebbé válhat a tervező és gyártó közti kommunikáció, és ezzel a tervezőnek több ideje marad saját munkájára: a kutatásra, a trendek elemzésére, az alkotásra.

Ráadásul a tervezést és a termelést össze tudják kapcsolni az egyéb üzleti folyamatokkal is a teljes termék életciklusra. Mert a PLM (Product Lifecycle Management) megoldások immár nemcsak a tervezést és a gyártást kapcsolják össze, hanem szerepet kapnak egyéb üzleti folyamatokban, így például a pénzügyben, a marketingben, sőt, az értékesítésben is. Az egésznek az alapja pedig egy jól felépített, megbízhatóan működő informatikai rendszer.

S hogy mit látnak ebből a vásárlók? A legnagyobb áruházak már most megvették azokat a tükröket, amelyekben a vásárló virtuális ruhapróbát tarthat.

S ha már amúgy is ott áll a virtuális tükör előtt, a tükrön lévő érintőképernyőn felkinálhatunk neki a ruhához illő táskákat, cipőket, kalapokat… És kapcsolhatunk hozzá egyéni styling szolgáltatást, vagy ruhatár tervezést, hiszen a teljes ruhatára már ott lehet – vagy talán már ott is van – a telefonján.

Ám ebből az is következik, hogy fel tud venni egy olyan ruhát is, amelyet még le sem gyártottak, amely még csak a tervező asztalán van, és még csak a virtuális változata van kész. Tehát már “papíron” el lehet adni a ruhát!
A próbafülkékbe ma már nem csak ilyen tükör szerelhető, hanem testszkenner is, mely a vásárló méreteit hajszálpontosan rögzíti, s ezzel az ipari termelésben használt eszközök olyan tökéletes illeszkedéssel készíthetnek ruhát az egyén méretére, amilyen korábban csak a szalonokban és méretes szabóságokban volt elképzelhető. Természetesen ez azt jelenti, hogy ebben a szegmensben nem használható ki néhány, a tömegtermelésben rejlő előny – például hogy a gyártósoron sok rétegnyi anyagot egyszerre lehet szabni – ám létrejönnek új előnyök, például hogy nem lesznek hatalmas eladatlan készletek.

Ez nem jeleti azt, hogy a hagyományos konfekció eltűnne. Inkább kettéválik a gyártás, és lesz egy hagyományos, az átlaghoz illeszkedő mérettáblázatok alapján történő gyártás, és lesz az előrendelésen alapuló gyártás, melynek valamivel magasabbak a költségei, magasabbak az árai, ám a vevő extra igényeire is tekintettel lehet, mint pl. az egyéni ruhahossz kialakítás, kettő helyett három gomb a kosztümkabátra, egyéni gallérmegoldás, stb. Ad absurdum a vásárló részt vehet a kreatív folyamatban, összekombinálhatja saját modelljét, melyet egyedi méretben és fazonban, az általa kiválasztott anyagból készítenek el a számára. Miért jobb ez, mint a szalon a város fő utcáján? Mert az összes létező gallérmegoldásból és az összes elérhető textilből válogathat, amit csak a gyártó felkínál – és ez lehet sokkal több, mint amennyi az adott fazonhoz illő anyagokból a helyi kiskereskedésben kapható -, és annyi gombot tehet a kosztümjére, amennyi ráfér (vagy akár egyet sem). A vevőnek ez egy kreatív játék, az önkifejezés lehetősége, és esély arra, hogy az egyéni alkatához és stílusához sokkal jobban illeszkedő ruhákat vásároljon az áruházak kínálatából. Ha pedig nem akar agyalni ezen, akkor ott, a próbafülkében rendelkezésére áll az online stylist tanácsa, vagy felkínálható számára a legkedveltebb, legnépszerűbb változat.

Ő a jól szituált felső középolyszálybeli vásárló, aki mindezt megengedheti magának, a dátum pedig a nem is olyan távoli jövő. A virtuális tükröket már felszerelték. Csak a rendszer többi elemét kell hozzá telepíteni, és kiszámolni, hogyan éri meg.

Post a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


egy × 9 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>