A divat üzlet, az üzlet művészet

A művészek – legyenek akár ipar- vagy képzőművészek – hivatásukká választottak egy olyan szakmát, mely által alkothatnak, megélhetik kreativitásukat, melynek lényegi eleme, hogy kifejezzék önmagukat, hogy anyaggá formálják gondolataikat, világlátásukat, inspirációikat. Ennek az alkotási folyamatnak a forrása, az éltetője a kreativitás szabad áramlása. Ha egyetemen sajátította el a szakmát, ott ezt értékeltek pozitívan, ha hobbiként kezdte és önmagát fejlesztette, éppen ez volt az, amit szeretett benne. A fenti jellemzők éppen úgy igazak egy festőművészre, mint egy divattervezőre.

Azonban bármilyen illuziórombolóan is hangzik, a divat üzlet.

Nem élhetünk a kreativitásunknak, ha nincs miből, és eladni sem tudjuk a semmit. A kreativitás támogatja az eladást, az eladás lehetővé teszi a kreativitást.

Nem csoda hát, hogy annak a szintnek a meglépése, hogy egy divattervező képességeit stabil megélhetési forrássá tegye, csak nagyon keveseknek sikerül, hiszen ekkor már a piac igényeit is figyelembe kell venni. Nem véletlen, hogy évről évre tűnnek fel tervezők a piacon, mint igéretes tehetségek – a legtöbben már saját márkanévvel – és azzal a lendülettel távoznak. Nekik is meg kell élni valamibol, ugyebár. Ilyenkor sajnos legtöbb esetben szakmájuk a hobbijukká degradálodik, és egy a képességeiket és tehetségüket nélkülöző megélhetési forrást keresve beletörődnek helyzetükbe.

Pozitív esetben a következő forgatókönyvek fordulhatnak elő

• Nyitottakká válnak, hogy üzleti szemmel tekintsenek munkájukra, és igyekeznek tevékenységüket – eleinte akár egy másik munka mellett- piacképesse tenni, és önmagukat menedzselni.
• Egy jó üzleti érzékkel megáldott társsal közösen alapítanak márkát. Fontos, hogy ez a verzió is feltételezi a tervezők részéről a nyitottságot az üzleti megközelítésre, különben nem fog működni a közös munka!
• Alkalmazottként egy már jól működő divatháznál helyezkednek el. Ebben az esetben a piaci igények által (is) alakított utasítasok szerint terveznek, tehát ott vagyunk, ahol a part szakad: el kell fogadni, hogy a szabad alkotás korlátozódik.
• Találnak valakit, aki eltartja őket, és kedvükre alkothatnak.

Az tény, hogy valamilyen szintű kötöttséggel jár, és alkalmazkodást igényel a piacra tervezés, azonban magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a piaci igényekből kiindulva, ám mégis az egyéniséget megtartva a tervező alkotó munkát végezzen. Nem beszélve arról, hogy bizonyos szempontok figyelembe vétele mellett újat és egyedit alkotni jelentős kreatív kihívásnak tekinthető.

Hozzáállás kérdése, hogy miként éljük meg a korlátozásokat! Jól menedzselni a márkánkat már önmagában művészet.

A sikertelenségek okaként a legkönnyebb a körülményeket, azaz a piacot hibáztatni. Mindenkinek ismerősek a következő vélemények (vagy kifogások?): “A magyar piac még nem elég érett, hogy designer termékekre nyitott legyen, külföldi terjeszkedéshez pedig tőke kell”, “Az emberek nem értékelik eléggé az egyediséget, a kézművességet és a minőseget.”, “Kevés az intellektuális és igényes ember, aki megértené, amit a termékeim képviselnek.”

Ne feledjük el, hogy nehézségek mindenhol vannak, külföldön is. Ezeket azonban megváltoztatni nem tudjuk. Amire hatással lehetünk, azok mi magunk vagyunk.

Feltetted már magadnak őszintén a következő kérdéseket?

• Vajon, amit alkotsz, az piacképes?
• Kutattad és elemezted átfogóan a piacot, hogy megértsd az érvényesülés lehetőségeit?
• Tudod ki a célcsoportod? (Ha a válaszod, hogy mindenki, akkor igazából senki, úgyhogy tedd fel a kérdést mégegyszer.)
• Ha tudod, hogy ki a célcsoportod, tudod azt is, hogyan érheted el őket, milyen típusú emberek ők, milyen a jövedelmi helyezetük, mik a szokásaik, mit csinálnak szabadidejükben, mi a foglalkozásuk, és milyen zenét szeretnek?
• Ismered a versenytársaidat? (Ha a válaszod az, hogy nincs, mert annyira egyedit alkotsz, akkor tévedsz. Ez azt jelentené, célcsoportod tagjai jelenleg Téged keresve meztelenül róják az utcákat.)
• Vajon a működésed kellően hatékony és rendszerezett ahhoz, hogy nyereséges legyen?
• Felnézel néha a rajzaidból és a moodboardokból, és cselekszel is?
• Követed, és átlátod a pénzügyeidet?
• Kellően fegyelmezett vagy, hogy működtess egy vállalkozást, és olyan területekre is rendszeres figyelmet fordíts, amihez nem feltétlenül tartja kedved, de szükséges?
• Van pénzügyi, marketing, PR, sales terved?

Ha van olyan kérdés, amire nemmel válaszoltál, akkor van még mit tenni a saját házad táján is. Azonban, ha már ezt a blogot olvasod, az azt jelenti, a nyitottság adott részedről, tehát jó úton haladsz!

Biztosan számos nagy nevű tervezőt tartasz példaképként szem előtt, akiknek felnézel kreatív munkásságukra.

Fontos, hogy lásd azt is, nekik ugyanúgy szükségük van üzleti szemléletre, mint, ahogy Neked is lesz. Lássuk, mit gondolnak ők:

Tory Burch

“Mindez [kreatív és ügyvezető igazgatónak lenni egyszerre - a szerk.] lehetővé teszi számomra, hogy kiéljem kreativitásomat, és közben az üzletet is kreatívan közelítsem meg. Minden percem és minden napom különböző. Közvetlenül egy táskatervezést érintő megbeszélés után az IT-val találkoztam, hogy az értékesítői felületről egyeztessünk. [...] Van, hogy a termékkel, van, hogy a honlappal, van, hogy a marketinggel foglalkozom. Annyira szerteágazó, hogy, úgy gondolom, éppen ez az, ami mindezt élteti és olyan izgalmassá teszi.”

Karl Lagerfeld

“A divat valami, amit viselünk. Célja nem csupán az, hogy a kifutón megmutassuk mennyire kreatívak vagyunk. Nincs semmi rossz abban, hogy a ruhák eladásra készülnek.”

Tommy Hilfiger

“Divattervezőnek lenni sokkal többet jelent, mint csupán szép ruhákat tervezni. Azt jelenti, hogy egy vállakozást vezetsz, ami széleskörű tudást kíván, csak úgy, mint kreativitást, üzleti érzéket, kapcsolatépítési készséget és menedzsment képességeket, és talán, ami a legfontosabb, elkötelezettséget.”

Donna Karan

“… Tartsd észben, hogy végülis minden csak a vásárlóról szól – a Te vásárlódról.”

Cynthia Rowley

“ Egy szabad szellemiségű művészeti iskolában végeztem, mely mindenek előtt a kreativitást tartotta szem előtt, így nagyon hamar benne találtam magam a művészet vs. kereskedelem dilemmában, és megtanultam, a túléléshez meg kell találjam az egyensúlyt. Számos lehetőség van arra, hogy megtaláld a számodra elfogadható egyensúlyt, és megtanuld e két módon megközelíteni az üzletet.”

 

Felhasznált források

Business of Fashion: Tory Burch Says Work Hard, Think Long Term and Be Patient, by guest contributor, 2012. szeptember 10. (Forrás: http://www.businessoffashion.com/2012/09/first-person-tory-burch-says-work-hard-think-long-term-and-be-patient.html)
Mary Gehlhar: The Fashion Designer Survival Guide, Kaplan Publishing, New York, 2008

Laurinyecz Andrea