Online shopping és m-commerce , avagy hogyan vásárolunk a 21. században?

Lassan eltűnik a készpénz: Bitcoin-nal vásárolunk vagy a mobilunkat használjuk fizetésre. Szinte már „lejárt lemez” az online vásárlás, mivel egész nap a kezünkben van az okostelefonunk? Milyen fogyasztói szokások jellemzőek a virtuális divatkereskedelemre, illetve mik a legjobb digitális platformok és appok?

Szinte már történelemnek számít, amikor is 1979-ben az angol vállalkozó, Michael Aldrich feltalálta a netes kereskedelmet. Az 1990-es években már berobbant az e-commerce: 1995-ben indult az Amazon és az eBay, majd a 2000-es években az Alibaba (akik hárman a „piacvezetők”). Na de milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha otthon, a kanapén üldögélve vásárolgatsz? Az előnyök közé sorolható egyértelműen a 0-24 órás „nyitva tartás”: nem kell összelogisztikáznod, hogy munka után még elugorhass ide-oda, akár az éjszaka kellős közepén is vásárolhatsz. Ráadásul a kínálat szinte végtelen: a világ bármely tájáról, bármilyen tervezőtől rendelhetsz. Az ismert termékek is sokszor online kedvezőbb áron elérhetőek na és az ingyenes házhozszállítás… Összehasonlíthatod az árakat, a termékeket, diskurzust alakíthatsz ki és véleményeket olvashatsz – ezekről egy üzletben nem feltétlenül tudnál tájékozódni. Egyértelműen a hátrányok és veszélyek közé sorolható adataid (így bankkártyád, bankszámlád) biztonsága, a különböző csalások na és az, hogy ha mégse jó a méret/ a szín/a fazon vagy éppen nem azt kapod, amit megrendeltél… A Bitcoin-t és a mobilos fizetést ismerve néha az az érzésem, mintha fényévekkel le lennénk maradva: amikor csúnyán néz rád az eladó az üzletben, mert te kártyával szeretnél fizetni és szó sincs arról, hogy használnának PayPass-t.

ÉS MOST AKKOR JÖNNEK A SZÁMOK ÉS A SZÁZALÉKJELEK

A fiatalabb korosztály már egyértelműen otthonosan érzi magát a „virtuális áruházakban”: a „milleniálok”, vagyis az Y generáció (vagyis nagyjából az 1970-es évek vége és az 1990-es évek vége között születettek) már a számítógép/tablet/okostelefon „segítségével” szocializálódott. Az Econsultancy kutatása szerint az emberek 45%-a vásárol online ruhát. Közel felük szeret „digitális kirakatnézni”: csak nézelődnek, rengeteg terméket végigböngésznek, vásárlás nélkül. Ami pedig talán sokaknak meglepő tendencia lehet: míg elektronikus termékeket többnyire az emberek boltban néznek ki, majd online vesznek meg – a milleniálok és a Z generáció képviselőinek 72 %-a (5 százalékkal növekedett tavaly óta ez az arány) online, előre tájékozódik, majd igenis besétál a boltba, felpróbálja és ott veszi meg a kiszemelt terméket. Mit veszünk meg többnyire a neten? Ami itthon nem kapható és ami online jóval olcsóbb. (Felmerül a kérdés, mi lesz azokkal a luxusmárkákkal, amelyek online nem elérhetőek?)

PREDIKCIÓK ÉS AZ M-COMMERCE  

A Statista adatai szerint 2012-ben 1.058 milliárd dolláros (USD) forgalom bonyolódott virtuálisan. Ez a szám 2015-re 1.700 milliárd dollárra nőtt, 2018-ra pedig még ez a gigantikus szám is közel megduplázódik majd: több mint 2.300 milliárd dollárra becsülik a szakértők az éves e-kereskedelmi forgalmat. 1997-ben alakult ki és kezdett el terjedni az m-commerce (tehát a mobilon, okostelefonon keresztül történő vásárlás). Idén már 230 milliárd dolláros volt a forgalom, melynek felét az ázsiaiak generálták, majd pedig 2017-re már 700 milliárd dolláros forgalmat jósolnak.

AHÁNY NEMZET, ANNYI SZOKÁS

A legtöbb statisztika megegyezik abban, hogy leginkább a kínaiak, a németek, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok lakói vásárolnak szívesen online. Külön izgalmas az UPS kutatása, mely a különböző nemzetek és kultúrák online vásárlási szokásait vette górcső alá. Az ázsiaiak például előnyben részesítik, ha nem kell „otthon ücsörögniük” egy-egy futárra való várakozás miatt: kérhetik a munkahelyükre a megrendelt csomagot, vagy átvehetik egy adott helyen, adott időben. Ezt meg tudom érteni, töltöttem már én is számtalanszor fél napot otthon amiatt, mert a futárszolgálat nem tudott pontosabbat mondani annál, mint hogy reggel 8 és délután 3, vagy éppen dél és este 6 között érkeznek. Az ázsiaiak pedig a legtürelmetlenebbek: az online vásárlók 27 %-a elvárja a megrendelés napján történő szállítást és kézhezvételt, 48%-uk pedig másnap szeretné már fizikai valójában a magáénak tudni az áhított darabot. A brazilok nagyon szociálisak online vásárlás terén: ennek a nemzetnek a tagjai vásárolnak ismerőseik ajánlásai, posztjai vagy kommentjei alapján és ők maguk is szeretik nyilvánosan ismerőseik segítségét és véleményét kikérni egy-egy „nagy” döntés előtt. Velük szemben az európaiak használják legkisebb arányban okostelefonjukat vásárlásra, ők annál több pénzt költenek a hagyományos, „brick-and-mortar” üzletekben. Az amerikai pedig előszeretettel vásárolnak a tablet-jükön, azonban az ingyenes házhozszállításhoz eléggé ragaszkodnak, cserébe 2 napot hajlandóak várni a megrendelt termékre (ez az állítás 83 %-ukra igaz) és 68%-uk ragaszkodik az ingyenes visszaküldéshez.

ONLINE ÁRUHÁZAK ÉS DIVATAPPOK

Ma már a márkáknak nem csak webshop-ja, de e-store-ja is van. Amint meglátod a kifutón, már rendelheted is a mobilodon! A Buildfire adatai szerint a bejegyzett applikációk 17%-a divathoz kapcsolódó, a Forbes 2014-es jóslata szerint az Instagram lehet a közeljövő legerőteljesebb értékesítési eszköze (mivel fele annyi idő alatt lett ugyanannyi júzere, mint a Twitternek). Nemrégiben járt körbe a hír, miszerint az épp csak elinduló Spring divatapplikáció 25 millió dollár USD értékű befektetést kapott a Google Ventures-től és a Group Arnault-tól. A 21. század divatapplikációi már számos kérdést és dilemmát kiküszöbölnek: akár egy jó személyi stylist, aki nonstop (és szinte ingyen) a rendelkezésedre áll – szetteket javasol, inspirációs kép alapján keresi meg neked az áhított terméket, outfitet kreál és segít rendszerezni meglévő darabjaid, kiépíteni a ruhatárad. Csak néhány úttörő és ismert app, amik a Tinder-élményt sem nélkülözik: PS Dept, Mallzee, Stylect, Polyvore, ami kreatív játékot kínál és a nemrég debütáló Pose.

A brit Independent gyűjtötte össze nemrég a legjobb online store-okat, specializáció szerint: hisz a 3. évezred ultramodern, kütyükkel felszerelt vásárlójának már nem csak az ár fontos – a kinézet, a grafika, a felhasználói élmény és természetesen a speciális igények és a célzott vásárlás (ha már időt spórolunk, ugye?). Külön oldalak „szakosodtak” a feltörekvő tervezőkre (Oki-ni.com, Tell us Fashion, Not Just a Label), pénztárcakímélő ajánlatokra (Linzi Shoes, Boohoo, Lavish Alice) és a vintázskedvelőkre (mint például a Vestiaire Collective, melyet már említettem a divat mint befektetés témájú cikkemben, Rokit és Style Sequel). Ezen kívül a luxusra szívesen áldozókra (MyTheresa, Moda Operandi és Net-a-porter) a kölcsönzők mellett (ezzel a témával azonban egy későbbi írásban bővebben foglalkozom majd). Az egyik legkülönlegesebb pedig az orosz Lamoda, ahol is már arra is van lehetőségünk, hogy házhoz szállítják a megrendelt termékeket, majd kapunk 15 percet és mindenféle szankció nélkül visszaviszik azokat, amiket mégsem tartunk megfelelőnek!

Hihetetlen mennyi időt és energiát megspórolunk azzal, hogy nem kell sorban állni a próbafülke majd a pénztár előtt, nem kell üzletről üzletre csoszogni, mire találunk egy jó szoknyát, amire már régóta vágyunk (és szükségünk is van, ugye?). Nem kell cipekedni, bevásárló táskákat vonszolnunk magunkkal. De mire használjuk ezt az időt akkor? Én szeretek a barátnőimmel csak sétálgatni és kirakatokat nézni (és elkölteni fejben többszázezer forintot), online viszont ezt egyedül csináljuk. Mivel nem vagyok közgazdász, veszélyes lenne hipotéziseket és jóslatokat gyártanom, hogy mi lenne, ha megszűnnének az üzletek. Egyfelől sokat spórolnának a cégek: kimaradnának a költségek sorából az alkalmazotti bérek, a különböző forgalmazási és disztribúciós költségek és jutalékok valamint az üzletek fenntartási költségei. Ellenben rengeteg ember dolgozik ebben az iparágban ( ha csak az eladókat és a gyárakban dolgozó embereket nézzük), őket mely szektor foglalkoztatná a későbbiekben, ha a küszöbön álló legújabb ipari forradalom következtében digitalizálódik a gyártás? (Bár a jó IT-s hiányszakma, mindenki kóder lenne és informatikus meg programozó?)

NO MONEY

A pénz lehetséges jövőjének jósolják magának a készpénznek a megszűnését: nemrég az Index Tech rovatában olvashattunk arról, hogy a Master Card kütyüket változtatna bankkártyává. Fizethetnénk tehát érintésre kocsikulccsal, okoskarkötővel, gyűrűvel, golyóstollal? Több céggel karöltve már fejleszt a Master Card – mi pedig várjuk a fejleményeket és persze gyűlnek a kérdések. Több személyes tárggyal, eszközzel is lehet majd fizetni? Ha egyet elhagyok belőle, mi történik? Ha ellopják, mi gátolja meg az ezzel való visszaélést, ha már PIN-kódot sem kérnek? (Annyiban “jó” a PayPass, hogy ötezer feletti vásárlásnál a négyjegyű kód nélkül is működik – gondolom hasonlóan gondolkodnak majd a fejlesztők.)