Hornok Barbara, akinél első helyen áll a tudatosság

„Még tapasztalatot szeretnék szerezni. Úgy érzem, még 5-6 év gyakorlat szükséges, hogy elég érett legyek egy saját márka beindításához.”

A fenti mondat ragadt meg bennem, amikor a Lucia Divatakadémia egyik előadására várva a terveiről kérdeztem a frissdiplomás divattervezőt, Hornok Barbarát. Magyarországon egyelőre kevés lehetőség kínálkozik jó nevű, sikeres, sok éves múltra visszatekintő divatmárkáknál való elhelyezkedésre, így ennek hiánya is sarkallhatja az ambiciózus fiatal divattervezőket a saját márka alapítására, még akkor is, ha tapasztalat nélkül vállalkozásba kezdeni sok esetben kockázatos. Ennek ellenére Barbi minden lehetőséget szeretne megragadni, hogy tanuljon, fejlődjön, megismerje a piacot, a divatipar működését. Miért teszi mindezt? Nem szeretné, ha márkája egy “ügyes kezdő divattervező” márkájaként válna ismertté, hanem olyan márkaként, melynek a kiváló minőség és a profizmus lesznek a meghatározó ismertető jegyei.

Barbi jó úton halad tervei megvalósításához, egy percig sem dől hátra kényelmesen. Még az egyetemre járt, amikor 2012-ben megpályázta és megnyerte a Gellért, a divat strandja! elnevezésű fürdőruha tervezői pályázatot, majd 2014-ben megszerezte diplomáját az Óbudai Egyetem formatervező mérnök képzésének öltözék- és kiegészítőtervező szakirányán. Azóta a Lucia Divatakadémia tanulójaként divatmenedzsmentet tanul, és a Luan by Lucia divatház LBL almárkájának tervezőjeként bővíti gyakorlati tapasztalatát, és szélesíti látókörét. 2014-ben az LBL fürdőruha kollekciójának tervezésekor bizonyította rátermettségét, és lehetőséget kapott, hogy tervezőként részt vegyen az LBL következő két kollekciójának megtervezésében. A Barbi által tervezett első kollekció a Marie Claire Fashion Days 2014 divatbemutatón debütált.

Barbit a tanulmányairól, tapasztalatairól és a jövőbeni terveiről kérdeztem.

Hol szerezted meg az alapokat a divattervezéshez?

Az elhatározás, hogy én divattervező szeretnék lenni már egészen óvodás koromban megérett bennem, mikor még a királylányok ruháit rajzoltam. Egy átlagos gimnáziumba jártam, azonban mellette több évig egy képzőművészeti szakkörben mélyítettem el a tudásom a rajzolás és tervezés területén. Ezt követően felvételt nyertem az Óbudai Egyetem ipari termék- és formatervező mérnöki képzésére. Művészeti jellegű képzéseket is megjelöltem, de utólag úgy érzem, jó, hogy így hozta az élet. Formatervező mérnök hallgatóként gyakorlatiasabb perspektívából tanulhattam meg a divattervezést, s mindemellett mégse éreztem magam korlátozva az elképzeléseimben. Azonban ha egy olyan képzésen szerzem meg az alapokat, ahol elrugaszkodnak a funkcionalitástól, és nagyobb hangsúlyt helyeznek a művészeti megközelítésre, mint a hordhatóságra, talán nem így állnék a tervezéshez és a világhoz se. Viszont nem zárom ki, hogy egyszer elvégezzek ilyen jellegű képzést is, hiszen érdekel és nyitott vagyok arra, hogy több szemszögből megismerhessem a szakmát.

Említetted, hogy lett volna lehetőséged külföldön is dolgozni Erasmus ösztöndíjjal, azonban végül amellett döntöttél, hogy itthon próbálsz szerencsét.

Igen, jelentkeztem több országba, több márkához is, azonban csak akkor mentem volna, ha az 100%-ig összhangban van az én céljaimmal. Csak azért, hogy elmondhassam, voltam külföldön is, nem akartam elpazarolni egy évet se, ha úgy láttam szakmailag nem a megfelelő irányba vinne a gyakorlat. Rengeteg levelezés után végül lett volna lehetőségem a Mexx-hez menni férfi ruha tervező gyakorlatra, de tudtam, hogy jelenleg a női vonalra akarok koncentrálni, illetve egy máltai jelmeztervező céggel is kapcsolatba kerültem, ők viszont nem olyan stílust, irányt és minőséget képviseltek, amiből én úgy gondoltam, profitálhatok. Egyik tanárnőm közbenjárásának köszönhetően a Dolce & Gabbana cég egyik magyarországi gyártást intéző képviselőjével is találkozhattam itt Budapesten. A portfóliómat pozitívan méltatták és elvitték, viszont tudatták velem, hogy olasz nyelvtudás nélkül sajnos nem sok esélyt látnak, mivel ők a divatháznál főként olaszul beszélnek, s a műhelyeikben dolgozó idősebb emberekkel se fogok angolul szót érteni. De nem szomorodtam el, s többek között ennek köszönhetően tanulom azóta is az olasz nyelvet immáron több mint két éve. Nagyon tudatos vagyok a szakmát illetően, csak olyanra szánok időt és energiát, amiről úgy gondolom, valóban épít. Sose voltam a carpe diem híve, a tudatosság az életvitelem minden területén jelen van.

A tervezői stílusod és a tervezéshez való hozzállásodról is már jól körvonalazódott elképzeléseid vannak. Mi jellemző rád?

Az egyetemen is mindig a legbonyolultabb, sok időt és koncentrációt igénylő feladatok motiváltak. Fontosnak tartom, hogy minden apró részlet a helyén legyen, hogy tökéletes legyen a kivitelezés, és legyen a végeredményben valami egyedi akár különleges szabásvonalak vagy díszítés révén. Egyelőre nem tudom elképzelni magam a tömeggyártás világában, sokkal inkább az egyedi megrendelésre készített ruhák vagy legalábbis kisszériás gyártás áll hozzám közel. Azt hiszem, ennél fogva érthető, hogy a couture és a luxusipar világában tudom elképzelni a jövőbeni márkámat. Az, hogy végül a divatipar melyik ágazatában tudom megállni a helyem, sokban függ Magyarország és akár a nemzetközi célpiac, gazdasági és többek között társadalmi helyzetétől is, a majd akkori fogyasztói szokásoktól vagy az útközben adódó lehetőségektől is és még sorolhatnám.

Kevés kezdő tervezőt hallottam eddig a gazdasági körülményeket említeni, amikor az elképzeléseiről beszél.

Természetesen egyszerűbb lenne, ha nem kellene ilyen szempontokat figyelembe venni, azonban úgy gondolom, és az eddig általam látott példák is azt mutatják, hogy ettől nem lehet elvonatkoztatni, ha szeretnék is megélni abból, amit csinálok. Bevallom, én is eljátszottam a gondolattal, amikor végeztem az egyetemen, hogy márkát alapítsak, azonban amikor elkezdtem elmélyedni a márkaépítés, a menedzsment és marketing témában, rá kellett jönnöm, hogy a márkalapítás és annak sikeressé tétele sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnik. A luxus és prémium szegmensben, melyek a legközelebb állnak hozzám, ahol a hozzáadott értéknek még nagyobb szerep jut, nem elég szép ruhákat tervezni, és tökéletesen kivitelezni azokat. Szép ruhából sok van. Többek között, ezt a bizonyos és nagyon nehezen megfogható „hozzáadott értéket” próbálom beazonosítani és vizsgálni már létező márkák esetében a divatmenedzsment tanulmányaim során, hogy tudatosan tudjam ezt kiépíteni később a saját márkám esetében.

Ezért döntöttél úgy, hogy divatmenedzsment tanulmányokba kezdesz?

Igen, a divattervezés számomra nem csak arról szól, hogy ülök egy asztalnál és rajzolok. Ezért is kezdtem el járni a Lucia Divatakadémia üzleti workshopjaira, illetve ennek kiegészítéseként személyre szabott egyéni tanrend keretein belül pedig különórákat is veszek ugyanitt hetente egyszer, heti még egy alkalommal pedig a minőségi kivitelezést tanulom a divatház szakembereitől. Természetesen két óra között pedig sokat kutatok és vizsgálódom a választott témákban, amit a következő alkalommal átbeszélünk Claudiával (Sümeghy Claudia, a Lucia Divatakadémia vezetője, a blog főszerkesztője, szerk.). Főleg divatmarketing, ezen belül luxusmárka marketing, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóság témákkal foglalkozunk. Szeretném, ha etikai és fenntarthatósági szempontokat is be tudnék majd építeni a vállalkozásomba. Emellett a külső és belső üzleti környezet elemzési lehetőségeit (pl. PESTEL és SWOT elemzés) és üzleti terv írást is tanulok, aminek segítségével fel tudom majd mérni a márkám piaci lehetőségeit és életképességét. Nagyon hasznosnak érzem, hogy nem csak a tervezéshez fogok érteni, hanem a divatipar működésében is el tudok majd igazodni!

Hogyan, milyen forrásokból bővíted a tudásodat a fentieken kívül?

Egyelőre minden energiámat a kollekció tervezésére és a divatmenedzsment valamint a kivitelezés különórákra fordítom. Már az egyetemen beszereztem számos szakkönyvet (ruhaipari tankönyveket), hogy a modellezésben is minél magasabb szintre fejlődhessek, ezeket azóta is rendszeresen használom a tervezés és kivitelezés során. A különórák keretében pedig többnyire külföldi oldalakat (pl. Business of Fashion, Women’s Wear Daily stb.), angol nyelvű divatmenedzsment könyveket (egyik kedvencem J.N. Kapferer, V. Bastien: The Luxury Strategy), white paper-ket, nagy márkák éves üzleti beszámolóit olvasom. De szeretem például a Forbes magazint is olvasni, melyben sikeres vállalkozók és cégek történetével ismerkedhetek meg, motivációt meríthetek belőlük.

Mik a terveid a következő 1-2 évre?

Egyelőre még szeretnék tanulni és tapasztalatot szerezni. Még egy kollekció létrehozásában biztosan részt veszek az LBL-nél, ami ismét nagyon hasznos tapasztalat lesz. Eljátszottam már a hazai vagy külföldi mesterképzés gondolatával is, lehet, hogy ez lesz a következő lépés. Ha a külföldi tanulmányok vagy gyakorlat mellett döntök, akkor mindenképpen Olaszország a célpont, így az olasz nyelvtudásomat is szeretném minél jobban fejleszteni.

Magyarországon képzeled el a márkaalapítást? Mikorra tűzted ki az idejét?

Igen, szeretném itthon letenni az alapokat és kialakítani a bázist. Innen lehet terjeszkedni külföldre, és kell is, hiszen így juthatok akkora fogyasztói piachoz, ami egy márka hosszútávú fennmaradásához elegendő. Itthon is lehet jó ár-érték arányban gyártatni főleg, ha a kisszériás gyártás mellett maradok. Alapvetően viszont nem a magyar piacra építeném a márkát a fenti okok miatt, de én lennék a legboldogabb, ha itt is kialakulhatna egy széles vásárlói kör. Minél mélyebben megismerem a divatipar üzleti oldalát, annál inkább a részének érzem magam. Abban még nem vagyok biztos, hogy márkaalapításra mikor fog sor kerülni. Amikor már úgy érzem, birtokomban van az a tudás és tapasztalat, amitől magabiztos lehetek. Jelenleg úgy látom, ehhez még 5-6 évre lesz szükség.

Köszönöm a beszélgetést, Barbi, és további sikereket kívánok a terveidhez!

 

Laurinyecz Andrea