Pages Menu
RssFacebook
Categories Menu

Posted by on szept 22, 2015 in Hungary, International, Interview, Opinion, Others

Ruhahozam, cipőrészvény – lehet a divat befektetés?

Mi a befektetés? Amikor olyan céllal veszel valamit, hogy az sok év után is értékét tartsa (vagy növelje) és egy későbbi eladás reményében profitot hozzon? Ingatlan vagy ingóság? Autó, arany, festmények, részvények? Na de tekinthetünk-e a divatra is befektetésként és ha igen, mely darabokra? Egy pénzügyi utópia után jöjjön egy kis kalandozás az „investment”-darabok és az It-bag-ek közt, avagy mik a legértékállóbb márkák és tárgyak, valamint hogy néz ki a luxustermékek másodlagos piaca.

 

DIVATPIRAMIS – ÁR ÉS ÉRTÉK

Alapvetően itt jól működik a már korábbi – perszonalizációról szóló –  cikkemben is említett Veblen-effektus, miszerint minél drágább az adott termék, annál jobb minőséget feltételezünk és várunk el: hatalmas szakadék húzódik a tömegtermékek és a fast fashion legalsó szintje, a high street (például River Island), diffusion line (Armani Exchange, D&G, Miu Miu, Versus), ready-to-wear (J. W. Anderson, Stella McCartney) és a couture majd a luxury (Dior, Prada, Chanel, stb…) kategória között. Nyilván mindenki találkozott már olyan termékkel, amiért véleménye szerint sokat fizetett, ám mégsem volt vele elégedett, annak ellenére, hogy a termék az első két szegmens „gyermeke” volt. Minél drágább az adott darab, annál jobb alapanyagból, annál nagyobb körültekintéssel  készül – egyszóval jobb minőségűek, melyek garantálják az egyre hosszabb élettartamot is – ami elengedhetetlen a későbbi, esetleges másodlagos piac szempontjából (és persze megfelelő ápolás, óvás és az eredeti papírok, csomagolás nélkül olyan sokat nem fognak érni).

Emporio Armani Spring Summer 2010 07

Emporio Armani, hogy a fiatalabb, ” kisebb” jövedelmű vásárlók se “maradjanak ki” a Giorgio Armani életérzésből, fotó: Mario Sorrenti

 

PÉNZÜGYI UTÓPIA, AVAGY 2084

Mit tartunk befektetésnek? Vállalatoknál egy éven túli pénzkiadás beruházásnak számít, amit pedig egy éven belül „felhasználnak”, költségnek. Tehát zárjuk ki a romlandó dolgokat, de miért is ne tekinthetnénk mindenre másra befektetésként, amit több mint egy évig használunk? A legjobb befektetés állítólag te magad vagy, amiben is az oktatásra céloznak. Na de befektetés minden, amire csak pénzt költünk? Tekinthetünk a legapróbb, legsűrűbb kiadásokra is ily módon? Lehet, hogy annak kellene lennie, nem? Eszembe jutott az Egy boltkóros naplójából egy jelenet, amikor Rebecca Bloomwood (Isla Fischer) ráguglizott a „jó nézőpontok a THM-re”. Hát én is ezt teszem most: az arany, a lakás és a különböző eszközalapok mellett a műtárgy, a franchise-üzlet nyitása jön fel találatként. Nem kellene azonban kitágítani minden pénzügyi manővert és kiadást aszerint, hogy Befektetésként gondoljunk rá? Miért nem vásárolunk ruhát is olyan körültekintően, mint lakást? Amikor is nem mindegy a kerület, a közlekedés, a környéken elérhető üzletek, a szigetelés, a fűtési rendszer, a nyílászárók, az emelet és miegymás? Hisz így is úgy is pénzt költünk, nem?

boltkc3b3ros2

Túl rövidtávon gondolkodunk sok esetben? Kétségkívül hiba lenne aszerint tekinteni minden egyes ruhadarabra, hogy „minél drágább, annál jobb”.  Vannak trendek és vannak időtálló darabok… Pláne, ha olyan ruhákat veszünk, amik maximum egy szezont bírnak ki, de vagy az alapanyag, vagy a kivitelezés megadja magát (vagy mindkettő…) Érdekes lenne összeszámolni és statisztikát készíteni, hogy egy év alatt mennyit költünk és milyen (márkájú) darabokra, azoknak végül hány százalékát hordjuk majd ténylegesen és hányszor vesszük fel őket. Mivel a nőnemű Facebook-ismerőseim jelentős része folyamatosan garázsvásárokról, eladó (alig vagy szinte nem is használt) darabokról  posztol, ezen felül égnek a különböző „boltkóros” és egyéb csoportok, feltételezem, hogy nem vásárolunk túl okosan és előrelátóan, ugye? A sok költségből pedig könnyen befektetés lehetne.

 

 „MUST-HAVE INVESTMENT PIECES AND COMPULSORY IT BAGS”

Az (online) divatsajtó sztárjai az „investment”-darabok, tehát mire költs egy rakás pénzt, hogy az tényleg nagyon megérje? De vajon nem önmagunk hipnotikus megnyugtatása ez, hogy miért is nem gáz, hogy többhavi lakbérünket vagy fizetésünket áldozzuk fel egy… pár cipőért? A „befektetési darabok” alapdarabok. Olyan darabok, amiket évekig is hordunk, tehát nem a pillanatnyi trend hevében esünk szerelembe és nyitjuk is a pénztárcánkat. Egy kiváló kabát, minőségi szőrme, koktélruhák, estélyik, egy jó magassarkú (Carrie Bradshaw szerette a gardróbjában látni a pénzét) és egy kifogástalan óra tartoznak ebbe a körbe (és számos egyéb felsorolást olvashatunk, a farmertől a fehér pólóig elkalandozva….) Azt hiszem ez az, amit döntsön el mindenki, hogy mennyit áldoz egy ilyen darabra: nem csak 200.000 Ft felett lehet JÓ kabátot venni. Ezek nem igazán befektetések – inkább okos és tudatos vásárlások csak. Befektetés már inkább a limitált darabok és az aktuális bestsellerek újraértékesítése: mint egy csinos kis részvény, melyet a day trader egy napon, de akár egy órán belül továbbad, hogy a lehető legjobb profitot fialja neked. Vagy amikor egy céget a tőzsdére visznek, megtörténik az első, nyilvános kibocsátás: beárazzák a cég részvényeit, mely nyilván nagy növekedést fog produkálni, ha már tőzsdére viszik, te pedig gyorsan és okosan lejegyzel pár részvényt, majd akár azon a héten máris 20%-os növekedést mutat az értéke.  Limitált kollekciók és aktuális bestsellerek, „hot” darabok? Vedd és ne is vidd, add el azonnal! Amíg menő és mindenki azt akarja, de már a készletek kimerültek.

Manrepeller-in-Chloé-Drew-Bag

Chloe Drew, 2015 it bag-je

Na és mi a helyzet az it bag-ekkel, a „tuti befektetéssel”? A kifejezés az 1990-2000-es évek legtöbbet eladott designer táskáit fémjelzi, egyfajta státusztáskák, melyeket az évtized logókultusza (is) táplált: ilyenek a Chanel 2.55, a Hermés Birkin, Balenciaga Motorcycle, Dior Saddle és Lady Dior (vagyis a Princess Bag) és a Gucci Bamboo és Jackie vagy a Fendi Baguette többek közt… Nézzünk csak két példát: a Dior Lady Dior táskája 1997-ben 1200 dollárba került. Mai árakon is, természetesen a használt darabok is alaphangon 1000 eurótól indulnak! Ellenben a Fendi Spy táskája, míg 2005-ben 2.000 dollárt fizettek érte a komoly várólistán túljutó tulajdonosok – ma már 200-300 euróért is vehetünk egyet magunknak. Tehát a „biztos” befektetésnek kikiáltott it bag-ekkel is ugyanúgy be lehet fürödni, mint a long-term részvényekkel.

ICONIC-SIGNATURE-PURSES-EVE-MAGAZINE.com_

 

MELYEK A LEGÉRTÉKÁLLÓBB MÁRKÁK ÉS A LEGÉRTÉKESEBB CÉGEK?

A luxusmárkák másodlagos piaca pedig borzasztóan pezseg, hála az online kereskedelemnek és az olyan oldalaknak, mint a Vestiaire Collective és a The Real Real. A csúcstartók pedig a Fortune írása szerint a Chanel, Christian Louboutin és a Hermés, valamint a Cartier, a Rolex, a Louis Vuitton, a Céline és a Van Cleef&Arpels. Gondolnánk, hogy egy-egy vezető tervező vagy kreatív igazgató felbukkanása és távozása olyan a márka életében mint egy festőművész különböző korszakai? Másként mérik az árukat (bocsánat, értéküket). A CNBC még a legértékállóbb luxusmárkák közt listázza a Gucci-t és a Burberry-t is. Ezeknél a márkáknál természetesen nincs se online értékesítés, se akciók és leértékelések! Ha pedig jól muzsikál a másodlagos piac – az az elsődleges piac árképzését is stabillá teszi és felértékeli. Az viszont, hogy mely márkák termékei számítanak a legjobb befektetésnek, nem feltétlenül tükrözi a cég értékét: a Business Insider 2014-es összesítése nyomán az ötös dobogó aranyérmese a Louis Vuitton (LVMH), majd őt követi a H&M, a Nike (melyet közben „elnyerte” a legtöbbet érő divatcég címét), a Zara és végül a Gucciöt cégből csupán kettő képviseli a luxuskategóriát.

seven seas, van cleef

Van Cleef & Arpels, az egyik legértékállóbb luxusmárka, fotó: Seven Seas

 

MÁSODLAGOS LUXUSPIAC ITTHON – A LUXURY VINTAGE BUDAPEST

Idén nyáron nyitott meg az Apáczai Csere János utcában a Luxury Vintage Budapest, ami egy valódi kincsesdoboz – és a „használt” luxus divattermékek egyetlen itthoni lelőhelye. Azért tettem idézőjelbe a használt szót, mivel a termékpaletta (amely ruhadarabokból, ékszerekből, táskákból, cipőkből és egyéb kiegészítőkből áll) nagyjából 30%-a teljesen új, emellett szintén nagy százaléka „alig használt” – tehát néhányszor viselte őket az előző gazdájuk. „Nem csak az olcsóbb termékekre igaz az, hogy megveszi őket valaki, aztán egyszer sem veszi fel” – meséli Krisztina, az egyik tulajdonos. Mivel az üzlet a Lánchídhoz közel, a Vörösmarty tértől egy köpésnyire található, a város legdrágább szállodáinak kereszttüzében, azt gondoltam volna,  főleg külföldi vásárlókat céloznak meg, azonban tévedtem. A vevők legnagyobb része, úgy 80 százalékuk magyar (25-50 év közti nők), akik kifejezetten egy-egy (Facebook-on vagy Instagramon) látott terméket keresnek meg a boltban: tehát célirányosan jönnek, míg a „maradék” 20% a „betévedt” turista.

image

Kíváncsi voltam még az árképzésükre is: míg Bécsben egy egyező profilú boltban 100%-ot tesznek a kapni kívánt árra (bizományi rendszerben működnek ezek az üzletek), addig a Luxury Vintage Budapest tulajdonosai 20-30%-ot tesznek rá csupán, ami így is alatta marad az „árfolyamnak” (ami alatt jelenleg a főbb online, másodlagos luxusplatformok és webshop-ok árait értem). „A tulajdonos érdeke is az, hogy eladjuk a darabokat és a miénk is. Csak 3 hónapig van nálunk egy-egy termék, ennyi idő alatt új gazdára szoktak találni” – mondja Andrea, az üzlet másik alapítója. Az LVB „bestsellerei” a Chanel, a Louis Vuitton táskái, a Gucci, a Hermés (az egyik legdrágább darabjuk egy Birkin Croco!) és a Célineezeket a márkákat jól ismerik a vásárlók és jóval elérhetőbb áron juthatnak hozzá egy-egy csodás darabhoz (Chanel és Hermés üzlet pedig nincs is Magyarországon, így külön „kuriózumnak” számít). „A luxustermékek közt vannak minden szezonban gyártott, állandó, klasszikus darabok és limitált, exkluzív kollekciók – komplett, külön iparág épült az utóbbira, hogy felvásárolják ezeket majd továbbértékesítik, amikor már nem kaphatóak és megindul az őrület, ilyenkor megindul a hajtóvadászat” – meséli Andrea. A neten általában temérdek a hamisítvány és ami a legfontosabb: a Luxury Vintage Budapest csak a tulajdonos és bizományba adó nevére kiállított számlával, vagy legalábbis a név alapján ellenőrizhető, lekövethető vásárlással vesz be termékeket – így garantálva az eredetiséget.

Post a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 − négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>